Kedves Naplóm! [One shot]

Sziasztok! Megpróbálkoztam egy új dologgal egy one shot formájában. A történet napló formájában íródott, e/1-es személyben, hogy a főszereplő, vagyis a mesélő helyébe képzelhesd magad. Hogy melyik bandatag szerepel benne, legyen az én kicsi titkom. ;) Jó olvasást!

2014. November 11. Kedd – Kedves Naplóm!

Utoljára nagyjából tíz éves koromban fogtam naplót a kezemben. Akkor is csak unalomból kezdtem írni. Ma úgy döntöttem, újra elkezdem. A lányom lepett meg ezzel a gyönyörű borítású füzettel, aminek nagyon örültem. Magam is jó ötletnek tartom, hogy akár ilyen módon is, de valahogyan megmaradjanak emlékként azok a napok, amikre szívesen emlékezünk vissza. Nyomot hagyva a papíron, együtt egy füzetben most elkezdem az én történetem, hogy ha egyszer majd pár év múlva kinyitom, tisztán fel tudjam idézni az egyes pillanatokat, és velük együtt azt is, mit éreztem akkor.

Immáron a huszonkilencedik születésnapomat ünneplem drága kislányommal. Csak ketten vagyunk már hosszú ideje, és emiatt cseppet sem vagyunk boldogtalanok. Az idén töltötte be a hatot és ő a világ legédesebb kislánya. Nem csak azért mondom, mert ő az enyém. A korához képest sokat törődik másokkal, köztük velem is, mindig életvidám, és nyitott személyiség.

Seol Hi! Ha majd ezt olvasod, remélem már fiatal hölgy lett belőled és boldog vagy. A boldogság és az egészség a legfontosabb.

2014. November 12. Szerda – Kedves Naplóm!

Ma kaptam egy új állást. Végre elhelyezkedtem egy kis cégnél. A munkatársaim figyelmesek és mindenben segítőkészek. Bár sokat kell még tanulnom, azt hiszem, nem lesz gond.

2014. November 13. Csütörtök – Kedves Naplóm!

Minden nap arra gondolok, mivel lephetném meg az én drága Seol Hi-met karácsonyra. Még elég korai, de már most azon izgulok, hogy fog sikerülni. Bár csak ketten vagyunk, és egyedül keresek, de sok a kiadásunk is. Remélem, nem fogok neki csalódást okozni. Mindent meg fogok tenni, hogy az idén is egy emlékezetes karácsonyban legyen része.

2014. november 16. Vasárnap – Kedves Naplóm!

Pár napja nem írtam már. Eddig elfoglalt voltam a munkámmal a cégnél is és itthon is. A karácsony egyre jobban közeleg és végre megtaláltam a megfelelő ajándékot Seol Hi-nek. Minden nap olyan lelkesen mesél nekem mi történt vele aznap.

Ez lesz a harmadik karácsonyunk kettesben. Eddig mindig volt egy harmadik személy, akivel ünnepelhettünk, akár távoli családtag, akár egy másik személy, aki fontos volt nekem. Milyen rég volt már! Seol Hi nem tűnik úgy, hogy bánná a dolgot, remélem, nem ismerem félre a lányomat, és valóban élvezi, hogy kettesben van velem.

2014. november 19. Szerda – Kedves Naplóm!

Ma hazafelé menet megálltam egy útba eső kirakatnál, hogy karácsonyi díszeket keressek, amikkel majd együtt feldíszítjük a házat, amikor valami váratlan dolog történt. Ahogy a kirakatot bámultam, gitárt és éneket hallottam. Megfordulva egy fiút pillantottam meg a főtér lezárt és feldíszített szökőkútja előtt állva. Élvezettel játszott, még úgy is, hogy szinte senki sem figyelt rá. A legtöbben furcsán megbámulták, és messziről elkerülték a mellé helyezett nyitott gitártokot, amibe valami kis jutalmat várt az előadásért. Meg kellett hagyni, nem vagyok valami jó a zenei hangokban, nem értek a hangjegyekhez és egyebekhez, a hangszerekhez is ostoba vagyok, de még én is észrevettem, hogy eléggé hamisan szólt az egész.

Pár perc múlva azon kaptam magam, hogy jó ideje csak őt bámulom. Körülöttünk az emberek jöttek-mentek, csak mi ketten nem mozdultunk.

Nagyjából huszonéves fiú lehetett, aki élvezi, ha zenélhet, és úgy tűnt, nem fogadja el, ha ócsárolják az erőfeszítését. Személy szerint engem azonnal megragadott. Nincs sok tehetsége, azt meg kell hagyni, de amennyi kitartása van, az dicséretre méltó. Ha nem is figyelnek rá, még akkor is ha rosszat mondanak a munkájára, ő akkor is feláll és semmibe véve a rosszallókat tovább csinálja azt, ami neki örömöt okoz. Ilyen fiúnak láttam.

Végül mielőtt elindultam volna haza, odasétáltam hozzá, és köszönetképp egy kis ajándékot szórtam a gitártokba. Fejét meghajtva megköszönte és belekezdett egy új dalba.

2014. november 21. Péntek – Kedves Naplóm!

Tegnap nem találkoztam a fiúval, ma viszont megint ott volt. Kitartóan, és lelkesen játszott miközben emberek mászkáltak körülötte. Ahogy elnéztem, ma sem aratott sok sikert. A gitártok ugyan nem volt üres, de azzal, ami benne volt, nem sokra ment. Mosolyogva és tapsolva odaléptem hozzá, megdicsértem és én is megjutalmaztam.

2014. november 23. vasárnap – Kedves Naplóm!

Tegnap rengeteg dolgom volt, így egy sort sem írtam. Viszont beugrott hozzám a húgom. Beszélgettünk és eljutottam odáig, hogy elkezdtem neki mesélni a fiúról. Zeneiskolában tanított. Azonnal arra gondoltam, micsoda egybeesés, esetleg megkérdezhetném a fiút, szeretne-e tanulni.

Nos, ezt ma megtettem. Nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Először kikérte a véleményemet, mi gondolok a zenéjéről, és mikor elkezdtem dicsérni, hazugnak nevezett. Azt mondta, őszerinte azért akarom, hogy énektanárhoz járjon, mert nem tetszik az eddigi munkája és megkért, hogy hagyjam békén.

Oh, édes isten. Mit is gondoltam? Egyáltalán miért kell nekem egy idegen fiúval foglalkoznom? Seol Hi, kérlek, ne haragudj édesanyádra!

2014. november 27. Csütörtök – Kedves Naplóm!

Ma meglátogattunk a húgomat a zeneiskolában Seol Hi-vel. Két általános iskolás gyerek zongorapárbaját lehettünk szem- és fültanúi. Remekek voltak, Seol Hi-nek is tetszett. Amíg mi beszélgettünk, ő minden hangszert kipróbált, ami megtetszett neki. Már épp indultunk volna, mikor váratlan vendég érkezett. Az a fiú toppant be a főtérről. Egy pillanatig zavartan állt a küszöbön a tarkóját vakarta, amíg mi a húgommal egymásra néztünk. Seol Hi hirtelen odarohant hozzá, és megkérdezte, játszik-e neki valamit. Mondtam neki, hogy ne zavarja a fiút, mire az illető tisztelettel meghajolt és megkért minket, hogy segítsünk neki tanulni. Valamiért hirtelen boldog lettem. Seol Hi ugrált és tapsolt örömében, hogy zenét hallhat.

A húgom elkezdett neki magyarázni és megtanította neki az alapokat. Mi ketten pedig utólagos engedélyükkel végignéztük és nagyon élveztük. Szerintem a húgom is rájött, hogy van a fiúban tehetség, csak elő kell hozni.

2014. december 2. Kedd – Kedves Naplóm!

Munka után Seol Hi-vel mindig ellátogatunk a zeneiskolába, ahol a húgom foglalkozik a fiúval, akiről az elmúlt néhány napban megtudtam néhány dolgot. A neve Byun Baekhyun. Iskola mellett a kedvenc időtöltése a zenélés, és elég szenvedélye és kitartása van hozzá, hogy minden nap újra és újra kiálljon a főtérre. Mindezek mellett eléggé türelmetlen, és nagyszájú. Valahogy úgy érzem, minél többet tanul, annál jobban veszíti el az önbizalmát. Tennem kellene valamit érte, hogy sikerüljön megvalósítania az álmát?

Viszont ezalatt a pár nap alatt rájöttem valamire. Azt már eddig is tudtam, hogy a húgommal különbözünk. Én mindig az vagyok, aki hallgat és megmarad az egyoldalú szerelemnél, ha arra kerül sor, míg ő inkább harcol azért, akit szeret. Történetesen ez mindenkire vonatkozott, akire ráakadt. És azt hiszem, Baekhyun-ra is. Olyan furcsa érzésem van.

2014. december 8. Hétfő – Kedves Naplóm!

 Időhiány miatt megint kihagytam pár napot. Nem sok minden történt. Seol Hi-vel ma együtt sütöttünk és megleptük vele a húgomat is. Panaszkodott, hogy Baekhyun ma betelefonált, hogy nem tud gyakorolni jönni egyéb okok miatt. Sosem akadt még ki ilyenen eddig, mint most. Kíváncsi voltam, miben más Baekhyun, mint a többiek. Mikor rákérdeztem, a húgom idegesen elfordult, majd tétovázás után kinyögte, hogy szeretné benevezni egy versenyre. Én nem tartottam túl jó ötletnek, ám ő hajthatatlan volt. Mondtam neki, hogy rá kellene hagynia a fiúra az ilyen döntéseket.

2014. december 10. Szerda – Kedves Naplóm!

Ma betelefonáltam az óvodába, hogy kicsit késni fogok, így kérem, vigyázzanak addig Seol Hi-re. Benntartottak minket a munkaidőn túl még egy kis ideig egy megbeszélés miatt, viszont utána egyenesen oda indultam.

Mikor azonban az óvodához értem, Seol Hi óvónője azt mondta, a lányom már elindult hazafelé nemrég az egyik ismerősömmel. Először a húgomra gondoltam, de nem tudtam, mégis miért jött volna el Seol Hi-ért és honnan tudta, hogy késni fogok. Nagyon megijedtem, és leszidtam az óvónőt, miért engednek el egy kisgyereket egy olyan személlyel, akiről nem bizonyosodtak meg, hogy családtag, vagy ismerős. Erre azt felelte, hogy a lányom ismerte és boldog volt, hogy látja. Kérhettem volna, hogy mondja el, hogy nézett ki, de inkább azonnal hazasiettem.

Seol Hi-nek nem volt kulcsa, hiszen mindig én szoktam érte menni. Az ajtó előtt várt meg az illetővel, aki elhozta az oviból, és aki nem volt más, mint Baekhyun.

Megkérdeztem tőle, mi ez az egész, és elmesélte, hogy épp arra járt, amikor Seol Hi meglátta és végül eljöttek. Elnézést kért a felelőtlenségéért, mire csak szabadkozni tudtam. Egyáltalán nem hibáztattam. Seol Hi pedig egyre jobban kezdte megkedvelni. Végül behívtuk egy pohár kávéra, majd beszélgettünk néhány dologról, és Seol Hi is sokat kérdezett tőle.

Boldog voltam, hogy együtt láttam őket.

2014. december 13. Szombat – Kedves Naplóm!

Máris itt van az újabb hétvége. Már nincs sok hátra karácsonyig. Az ajándékot már beszereztem és ma megvettem a díszek egy részét is. Már én is nagyon várom ezt az ünnepet. Hamarosan nekem is lesz egy két szabadnapom, és végig Seol Hi-vel szeretnék lenni.

Az utóbbi pár napban egyre többször találkoztunk Baekhyun-nal. Volt, amikor ő ugrott be és Seol Hi leültette kártyázni, meg más játékokkal elütni az időt, de volt, amikor mi látogattuk meg őt a zeneiskolában. Viszont úgy vettem észre, valami megváltozott. Baekhyun sokkal nyíltabb, amikor nálunk van és amikor Seol Hi-vel játszik sokkal őszintébbnek és boldogabbnak tűnik. Viszont mostanában a zeneiskolában megváltozott a hangulat, ha ő ott van. Nyomott és feszült. Baekhyun nem szívesen teremtett szemkontaktust a húgommal, sőt még az érintését sem tűrte, ha a kezét megfogva próbálta segíteni, hogyan mozgassa az ujjait.

A húgom is valamivel kényelmetlenebbül érezte magát a közelében. Nem bírtam tovább és amint Baekhyun hazament, rákérdeztem a húgomnál. Nagy nehezen kiszedtem belőle az okát: egyik nap bevallotta a fiúnak, hogy beleszeretett. Hát már ott kész voltam. Nem hittem a fülemnek. Mégis hogy gondolta, hogy állandóan csak dobálózik ezzel a szóval. Sokaknak komoly dolgot jelent és fontos számukra, ha ezt mondják nekik. Ám a húgom más. Ő bárkibe belezúg első látásra.

Viszont volt folytatás is: a vallomás után Baekhyun csak annyit felelt, hogy sajnálja, de neki ez nem megy, és nem ezért jött. Ezt teljesen meg is értettem és leszidtam a húgomat. Soha eddig nem használtam olyan hangnemet vele szemben. Meggondolatlanság volt a részéről, és ha ezzel elijeszti Baekhyun-t azt nem bocsájtom meg neki.

Ahogy elindultunk Seol Hi-vel hazafelé, rájöttem egy másik dologra. Rendesen kiakadtam a húgomra, viszont tudtam, hogy ez nála általános. Mégis… sosem reagáltam rá így. Fura érzésem volt. Nem voltam benne biztos, így inkább gyorsan elhessegettem a gondolatokat. A szívem viszont rendetlenül kezdett kalapálni.

Seol Hi! Ha ezt olvasod, remélem, nem értesz félre.

2014. december 16. Kedd – Kedves Naplóm!

A húgom valahogy rendezte az ügyet Baekhyun-nal és jobb lett a kettejük kapcsolata, viszont a feszült légkör még mindig megvolt. Tudom, hogy a húgom nem mond le olyan könnyen a fiúról, de nem értettem, engem miért bosszant ennyire. Sosem érdekeltek a szerelmi ügyei. Akkor most miért? Egy híján harminc vagyok. Ilyenkor már a saját családjával törődik az ember. Jelen esetben én a lányommal és magammal. És a húgommal. Habár ő már tudott magáról gondoskodni. Teljesen összezavarodtam, Seol Hi. Bárcsak már tudnál segíteni nekem! Nem merek senkinek sem beszélni erről.

Baekhyun beleegyezett a versenybe végül. Saját maga választotta ki a dalt, a húgom pedig segíti felkészülni. Nagyon sokat fejlődött amióta a zeneiskolába jár. Élvezem hallgatni, ahogy játszik, a hangját. És melegséggel tölt el, ahogy mosolyog.

2014. december 18. Csütörtök – Kedves Naplóm!

Baekhyun újra megmakacsolta magát és ma bejelentette, hogy nagyon hálás a leckékért, de többet nem fog bejárni. Kifizette az eddigi órákat és elment. Pedig olyan jól ment minden. Mikor rákérdeztem a húgomnál, ő csak azt felelte, nem tehet az érzéseiről. Nem akarom, hogy boldogtalan legyen, de ha a fiú nem akarja, nincs mit tenni. Valójában kezdtem felismerni, hogy ha tovább folytatják a párbajt, azt hiszem, a fiú mellett állnék ki szívesebben.

Délután megint találkoztunk vele Seol Hi-vel. A lányom boldogan sétált mellette hazáig, majd annyira ragaszkodott hozzá, hogy egy kicsit hadd maradjon, hogy nem volt mit tenni. Amíg ők beszélgettek és játszadoztak, én csak boldogan néztem őket. Örömmel töltött el, ahogy együtt mosolyogtak és nevetgéltek. Baekhyun már huszonkét éves, de mégis megérti Seol Hi-t és nagyon jól szórakoztatják egymást. Amint elment, úgy éreztem, rettenetesen hiányzik.

2014. december 21. Vasárnap – Kedves Naplóm!

A verseny időpontja kijött: holnap után lesz. Baekhyun már nagyon izgulhat, tegnap óta nem hallottam felőle. A húgom állandóan hívogatja, nem érti meg, hogy milyen helyzetben van.

Tegnap délelőtt találkoztam Baekhyun-nal vásárlás közben. Elmondta, hogy a húgom már kezd kibírhatatlan lenni számára a rámenősségével. Én csak annyit, feleltem, hogy ő már csak ilyen. Sajnos ez így is van. Nem tudok ellene semmit sem tenni. Ezután vettem egy nagy levegőt és a bátorságot, hogy megkérdezzem, azon kívül, hogy rámenős a húgom, nem tetszik-e neki. Azonnal megbántam és bele is pirultam, de kíváncsi voltam, és utána már úgyis mindegy volt. végül még én is meglepődtem, hogy felelt. Azt mondta: „Időre van szükségem”. Miután elment, ezen kezdtem gondolkodni. Vajon egy régi csalódás lehet az oka?

Úgy döntöttem, Seol Hi-vel elmegyünk és támogatjuk őt a versenyen. Ha nyer, még egy meghallgatást is kaphat az egyik ügynökségnél. Tudom, hogy sikerülni fog neki. Bízok benne és ezt tudtára akarom adni valahogyan.

Ma megvettem az ajándékot Seol Hi-nek. Remélem, hogy örülni fog neki. Hamarosan itt a karácsony. Furcsa érzésem van. Mintha az előző csak tegnap lett volna. Mindkettőnknek ez a kedvenc időszaka az évben. Az egyhetes szabadságomon az egész napot együtt tölthetjük. Megígértem neki, hogy szenteste feldíszítjük a karácsonyfát és egyik nap elmegyünk korcsolyázni. Hihetetlenül lelkesen várja már a szünetet. Én pedig csak örülni tudok.

2014. december 24. Szerda – Kedves Naplóm!

Végre itt a szenteste. Miközben ezt írom, a nappaliban ülök a kanapén a fényben fürdő karácsonyfát bámulva. Tegnap sok minden történt. Baekhyun izgatott volt a verseny előtt. Megkértem a húgomat, hogy vagy ne jöjjön el, vagy ne hátráltassa. Szerettem volna, ha tényleg sikerülne neki. És ez megtörtént. Sikerült. Ő nyert. Remek volt. Úgy örültem. Amint lejött a színpadról tudatlanul is egymás ölébe ugrottunk, megöleltük egymást és hihetetlenül boldogok és megkönnyebbültek voltunk. Aztán olyasmi történt, amire nem számítottam.

Baekhyun egyre közelebb hajolt és az ajkaink összeértek. Én idegesen elkaptam a tekintetem, mikor feleszméltem, ám azt vettem észre, ő ezt tudatosan csinálta. Megköszönte a támogatásomat és a segítségemet. Hálás volt, hogy találkozhat Seol Hi-vel és azt mondta, továbbra is eljönne, ha nem okoz vele gondot. Azt mondta, azt se bánná, ha az apja lenne. Magam is elmondtam, hogy rájöttem, mit érzek, és nagyon örült neki. Azt mondta, felismerte, hogy egy rossz kapcsolat elfeledésére találni kell valakit, akivel tényleg boldog lehetsz. A húgom nyomulása ellenére ezt bennem lelte fel. Bár sosem mondtuk ki egymásnak, a tény, hogy mindent megtennénk egymás boldogságáért, már bizonyíték.

Végül hármasban ülünk itt a karácsonyfát bámulva és élvezve a pillanatot. Nem hittem volna, hogy az idei karácsonyt nem csak kettesben töltöm Seol Hi-vel. Bár talán még korai bármit is mondani, remekül érzem magam Baekhyun-nal, és úgy tűnik, ő is. Seol Hi sem bánja. Talán még nem tudja a jelentőségét, és időbe fog telni, mire megszokja, hogy szólíthatja Baekhyun-t az apjának, de mindketten egyetértettünk Baekhyun-nal abban, hogy az sem baj, ha nem hívja annak. A lényeg, hogy együtt legyünk.

Valójában eléggé aggódok a korunk között lévő különbség miatt, nem is az évek mennyisége okoz gondot, hanem, hogy én vagyok az idősebb. Hamarosan meglátogatjuk a szüleit. Mindent bele kell adnom, hogy elfogadjanak engem és a lányomat. Leginkább nem is magam miatt, hanem Baekhyun miatt aggódom. Félek, ha a szülei el is fogadják, nem lesz neki egyszerű nyilvánosság előtt egy olyan nővel, aki sokkal idősebb nála. Kellene ettől félnem? Egyszer már rákérdeztem, és azt mondta, ne aggódjak, de ezt nem tudom megtenni, addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy valóban nem kell ezen rágódnom.

Mindenesetre úgy érzem, a karácsony ennél jobbra nem is sikerülhetett volna. Köszönöm mindannyitoknak! Boldog karácsonyt! Szeretlek titeket!♥

…